Egy milla blog

"Hisz látom, hogy mindenki boldogan integet,
Én sírok egyedül, ég veled, ég veled" (Pa-Dö-Dö)

A tömegmozgalmak vezetői könnyen kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy tevékenységüket a tömeg által támogatva gondolják helyesnek. A Milla kommunikációja is ezt sugallja, hisz miközben egyetlen egy igazolható taggal sem rendelkeznek, a tüntetéseken megjelenő több tízezer ember miatt elhiszik, amit csinálnak az nem csak hogy jól van, de igen népszerű dolog is. Ellenségek pedig mindig vannak, oszt jónapot. Csak a szépre emlékezem. A tömeg sikert is jelent, a siker pedig könnyen elvakít. A Milla tevékenysége a létrejöttétől kezdve a tömegre épített. A facebookos csoport órák alatt nőtt sok százra, ezerre, pár hét alatt több tízezerre. Nem a mondanivalója okán, egyszerűen a politikai helyzet miatt, a sajtószabadság iránti olthatatlan vágyból fakadt az emberek helyeslése, ahogy nyilván más csoportokat is kedveltek a témában, de a Milla (akkor még csak EMS) oldala a megjelenő "netes celebeknek" köszönhetően igen gyorsan nőtt.

A Milla ma is hasonló technikát alkalmaz, a média és ismert emberek segítségével tartja fenn népszerűségét. A mondanivaló már kibővült, igaz szegényes, de a lényeg nem ez. A lényeges a Millával kapcsolatban az, hogy számomra éppolyan indifferensé vált politikailag, mint mondjuk a Fidesz, csak a hatásaival foglalkozom, a csoport idegen és barátságtalan. Lélekben szakítottam vele. Nem mondom, hogy könnyen ment, a kezdetektől aktívan jelen vagyok az oldalon és egy időben a szervezéssel is megpróbálkoztam. Van, hogy hiszünk valamiben, de rá kell jönnünk, hogy hitünk tárgyi tévedésen alapult. Én azt hittem, a Milla egy spontán szerveződő civil csoport, amelyben sokféle ember gyűlik össze, hogy tenni akarásával megmozgassa a bénult ellenzéki térfelet. Juhász Péter "ezt szabotázsnak fogom venni" felkiáltása egy gyöngécske önálló próbálkozásomra hamar ráébresztett arra (ha el is felejtettem volna, hogy a megbeszélésen, mint az ő tulajdonáról beszélt a csoportól), hogy itt vagy azt teszem, amit mondanak vagy ellenséggé válok. Az utóbbit választottam, igaz nem önszántamból.

Próbáltam a kritikáimmal segíteni, ha ez mégoly naív elképzelés is, de kizárásom után sem duzzogva hagytam el a csoportot, hanem az önálló véleményalkotásra koncentráltam. A csoport nyilvános része azonban rohamosan fogyott, a Milla támogatónak 99%-a passzívvá vált. Ez nem véletlen, nem csak a virtualitásnak köszönhető, nagyon jól látszott, hogy amikor a média nem foglalkozott a csoporttal, a tagság nem nőtt, hanem egyenesen csökkent. Egy titkolózó, belterjes csoportnak nincs nagy vonzereje. A nyilvános vitázók egy idő után megismerték a másik gondolatait, sok újat már nem adhattunk egymásnak. Tenni kellett volna valamit, de ezt a belső mag rendre megakadályozta és csak az általa szigorúan vezényelt eseményeken való részvételben látta az ellenzéki tevékenység egyetlen lehetőségét.

Véleményünk süket fülekre talált, a szervezőkről lepattan a kritika. Önmagukba vetett hitükön, kiválasztottság-tudatukon kívül nem látszik semmi más erő, ami dolgozna bennük. Hogy mennyire nincsenek tudatában saját maguknak, jól mutatja Juhász kijelentése, miszerint a Szolidaritás gyámoltalan megkeresését azzal utasították el, hogy a Szolidaritásban nem látják a demokráciát. Gondoljunk bele, a Millában látott már valaki bármilyen demokratikus megnyilvánulást? A Milla bázisdemokratikus csoportként hirdeti magát, de ez nem igazabb, mint bármely titkos társaságra, amelybe jelentkezni sem lehet. Sem szervezet, sem tagság, semmi sincs, csak a nagyhangú és mesterien használt sajtónyilatkozatok. A Milla erőssége a média használata. Amikor ezt elfelejtette, majdnem elhalt. Most már tudja, mit kell tennie, a köztudatban kell tartania önmagát. Mára folyamatosan véleményt nyilvánít, fontoskodik és első számú szereplőnek adja ki magát, aki ha akar, akár egy rappert is köztársasági elnökké tehet. "Ha akarom, Dopemanból lesz az elnök". És lám. Akár, ha Orbánt hallanánk.

Számomra megdöbbentő, hogy a média miként asszisztál ehhez. A Millának semmi sem kötelező, amit a politikai élet többi szereplőjétől megkövetel. A Milla pénzügyei tabuk, olyannyira, hogy egy NAV-vizsgálattól, ami nyilvánvaló hiányosságokra mutat rá, a szervezők bevallása szerint is, hangos a sajtó, politikai boszorkányüldözést emlegetve. A Milla gyűjthet magánszámlákra, adhat ki pénzügyi kimutatást úgy, hogy pár számot beír egy blogba. A Milla kaphat külföldi támogatást úgy, hogy senki nem számoltatja el őket ezért. A Milla vezetői szintén tabuk, senki sem kérdi, kik ők, mit akarnak valójában. Nem elemzik őket, nincsenek támadások, még akkor sem, ha éppen elfelejtenek adót fizetni. A Milla besározhatja még a mentősöket is anélkül, hogy bárki egy rossz szót szólna rá. Fuck you, Mentőszolgálat, a Milla azt mondta, nem adtad neki oda a homokozólapátod. Melyik politikus ne kívánna magának ilyen légkört? 

Énnekem totálisan elegem van ebből a helyzetből. Nem tudom leírni azt a csömört és kiábrándultságot, amit át kellett élnem az elmúlt másfél év alatt, de főleg az elmúlt egy évben, amióta ezt az ámokfutást látom. Ez oda fog vezetni, hogy az emberek a civilségből is kiábrándulnak, nem csak a hivatásos politikusokból. A Szolidaritás már beindította a dominót és csak idő kérdése, hogy a Milla körül is kitörjön a botrány. Ugyan erősen védi magát, a fideszes "egy a tábor, egy a zászló" technikát alkalmazza, de örökké nem állhatnak azok a falak, amiket felhúzott maga köré. Vagy legalábbis lesz, aki mögéjük kukucskál. Én csak a megint megerőszakolt magyar társadalmat sajnálom, aki utolsó hitét "fektette be" a Millába és a civil szervezetekbe. Nyilván, nem kevesen vannak, akik nem fognak foglalkozni a problémákkal, mert nem akarják hitüket elveszteni, ezért a Milla szekere még akár sokáig is futhat. Látni fogunk újabb és újabb programokat, megmutatja, milyen az "igazi" demokrácia, programot dolgoz ki a pártoknak, egyszóval fontoskodni fog, egyre erőteljesebben a választásokig. Mert a Milla egy kampányt folytat. Egy piszkos kampányt, amiben a demokrácia csak egy álca. Mára bebizonyosodott, hogy sem elszámolni, sem demokratizálódni nem kívánnak. Ettől én elhatárolom magam. A Milla számomra csak annyira ellenzéki, mint a Jobbik.

Március 15-e nem éppen a hagyományos ünnepről szólt, hanem sokkal inkább a kormány és ellenzék viszonyáról. Arról a kibékíthetetlen ideológiai ellentétről, amely az ország két, nagyjából egyforma nagyságú felét jellemzi. A kormány támogatói szerint jó irányban haladunk, de az ellenzék a külföld hathatós támogatásával a visszarendeződés híve, ezért mindent elkövet annak érdekében, hogy rossz színben tüntesse fel az országjobbító szándékot, amely természetesen rengeteg érdeksérelemmel jár, de ők nem ezzel, hanem a fényes jövővel kívánnak foglalkozni, amikor a speciális "magyar utat" preferálják. A kormány politikájának ellenzői viszont ezzel az úttal nincsenek kibékülve, szerintük ez a demokrácia ellensége, ráadásul jól láthatóan gazdasági romlással is együtt jár. Ez a két nézet vonult fel március idusán a pesti utcákon, megpróbálva nagyobb tömeget prezentálni a másik oldalnál.

Kétségtelen az erőviszonyok nagyjából kiegyenlítettek. A Milla tüntetésein nagyobb a tömeg, mint a kormány rendezvényein, de a Békemenet sikeresen ellensúlyozza ezt a létszámhiányt. Jól láthatóan, mindkét irány tömegeket tud megmozgatni, és ez a két fél egymással nem tárgyalóképes. Ám míg jobboldalon az ellentétek kevésbé feltűnőek, a tömeg "homogénnek" tűnik, addig az ellenzéki térfélen egyre élesebb a vita az "igazi ellenzékiség" mibenlétéről. Az ellenzéki pártok erőtlenek, nem kis részben a pártpolitikából kiábrándult választópolgár miatt, aki inkább a civil szervezetekhez fordul, azt gondolva, hogy azok tisztábbak, hitelesebbek. A civilek viszont tapasztalatlanságukkal és pártellenességükkel hibát hibára halmoznak, ráadásul megfelelő program hiányában követésük csupán a kormánypolitika ellenzéséről szól, nem a valódi megoldásról.

A Szolidaritás és a Milla körüli botrányok éppen ezt mutatják, a "valódi" ellenzéki hiányát. Azt, hogy a belső demokrácia nélküli civil szervezetek nem alkalmasak a nagy pártokkal szembeni alternatíva felmutatására. Inkább egyfajta gyűjtőszerepet látnak el, olyan gyakorlóterepet kínálnak a politikában járatlanoknak, amit a pártokban csalódott aktivisták felhasználhatnak arra, hogy ellenzékiségüket a nyilvánosság előtt is megmutathassák. A tömegdemonstrációk tehát nem az azokon megfogalmazott célok vagy gondolatok miatt fontosak (emlékszik valaki például a Szolidaritás céljaira?) hanem azért, hogy demonstrálják, létezik ellenzék. Valódi program nélkül azonban hamar elszürkülnek, belső demokrácia hiányában az érdekellentétek hamar feltörnek, ahogy Árok Kornél nem éppen elegáns kizárása is mutatja.

A Milla ezt úgy próbálja orvosolni, hogy a laza keretek helyett egy, a belső maghoz abszolút lojális szervezői csapatot épített fel, amely teljes egységet mutat kifelé. Ez egyébként a Fidesz módszere is, a belső ellentétek erőszakos elnyomásával megakadályozza, hogy a pártellenzék szétfeszítse, feldarabolja. Ez egyfajta menekülési stratégia is, a valódi viták, a konszenzuskeresés előli megfutamodás. Ezért alakult ki Orbán Viktornak autokrata személyisége, mert ezt az utat választotta. És ezért veszélyes a Milla hasonló stratégiája is, mert bár ő nem tud felmutatni egy karizmatikus egyéniséget, de önmagában hasonló degenerációs folyamatot él át. Amit egyébként a hűséges támogatók viselkedése is jól mutat, akik a kritikára válaszul nem ellenérveket sorakoztatnak fel, hanem személyes támadásként élik meg azt.

Ezek az ellenzéki civil szerveződések tehát, bár élesen szemben állnak az irányított demokrácia felé menetelő Orbán kormánnyal, nem képesek megfelelő alternatívát felmutatni, sőt belső viszonyaik hasonlóságot mutatnak a mostani hatalommal. A Szolidaritás gyengülése a Milla felemelkedését hozhatja. Egy olyan szervezettel számolhatunk tehát, amely elutasít mindenféle hagyományos politikai formát (még csak mozgalmi formát sem vettek fel, semmiféle szervezeti struktúra nem tapasztalható kívülről), de a bázisdemokrácia helyett a belső kohézió híve, a vitákat megrendezni és nem megélni kívánja. A Milla ötletelései titokban maradnak, csak a már kész terveket látjuk előbukkanni a zárt rendszerből.

Most jelent meg tőlük egy írás, amiben saját magukat elemzik (A Milla jövőjének 5 záloga), és ez az írás egyfajta esszenciája annak az iránynak, amely az "igazi ellenzéki" névvel jellemezhető, azaz a "mi vagyunk az egyetlen és hiteles erő" igen veszélyes és hosszú távon a demokráciára káros programját jelenti. Már a "Tüntetésszervezők" szerzői név is árulkodó, a kifelé egységességet mutató megoldás: "mi nem szuverén egyének közössége, hanem monolit tömb vagyunk, a Tüntetésszervezők".  Ebben az írásban az őket támadó, "fanyalgó elemzőket" a tömegdemonstrációk létszámával cáfolják. "A többi ellenzéki csoport, párt támogatottsága meg sem közelíti ezt, rendezvényeiken a miénkhez képest lézengenek az emberek" - írják, erősítve az "igazi ellenzéki" imázsát. Mások nem lényegesek, mi vagyunk az egyedüli alternatíva, minket támogatnak az emberek. Nem ismerős ez valahonnan?

A második pontban a mozgósítás hatékonyságát az alulról szervezésnek tulajdonítják, aminek valójában nyoma sincs, hiszen ahogy említettem, a Milla semmiféle szervezeti formával nem rendelkezik, sem alul, sem felül, csak monolit és személytelen szervezői tömbbel. A facebookon elért százezres lájkolói létszám valóban hatékony szervezői erő, ám ezt nem lehet valódi tagságra beváltani.

Dopeman szerepeltetését sikerként élik meg, miközben elfelejtik, hogy semmiféle vita nem folyt erről, egyszerűen egy showműsor keretében megválasztották - egy habókos filozófus ellenében. "Meghallottuk ezeket a kritikákat" - írják. Az embernek már szinte a királyi többes jut eszébe. Meghallották, és? Mi történt? Semmi, azon kívül, hogy az "igazi ellenzéki" sikerpropagandáját harsogják.

Láthatóan nem veszik észre azt sem, mennyire hasonló a Nemzeti Minimummal kapcsolatos viselkedésük a Fideszéhez. Ezt írják: "A Nemzeti Minimum+ programunk (ami nem zárult le!) során a civil társadalom hozzáértő szakembereinek, aktivistáinak segítségével elkezdtük az ország bajainak feltárását, és letettünk az asztalra minimumfeltételek egy olyan listáját, ami immár pozitív üzenetet fogalmaz meg, amit a mindenkori hatalmon kell számon kérnünk." Esküszöm, ha nem tudnám, hogy ez a Milla, azt hinném, egyenesen a Fidesztől származik ez a kiváló kommunikáció. Gondolom, a kedves olvasó sem hallott ezekről a szakemberekről és aktivistákról, akik ezt a programot készítették. Ők elkezdték a bajok feltárását. Csak nekem lenne ez kicsit furcsa egy önmaga szerint alulról építkező szervezettől, hogy mindig saját magára utal úgy, mint aki egyedül képes a megoldást kiötölni? De ki hatalmazta fel a Millát, hogy ezt tegye? A nem létező tagság? Nem, nyilvánvalóan a szervezők találták ki, senkivel sem egyeztetve.

Nem hallgathatom el azt sem, hogy a gyűjtés még mindig magánszámlára történik. Az egész ellenzéki sajtó felhördült a NAV vizsgálatán, politikai szándékot sejtve mögötte, holott a Milla szándékosan sérti meg a számviteli törvényt, magát törvény felettinek gondolva. Ha az ország bajainak megoldásán munkálkodik éjjel és nappal, akkor legalábbis illene a pénzügyi morált nem tovább erodálnia, hanem tisztességesnek kellene látszania is. De erre egyáltalán nem törekszik, inkább harcos nyilatkozatokkal utasítja el mind bírálóit, mind a jogállam még létező rendszerét is. A Milla kiváló marketingstratéga, hiszen valóban tömegeket képes az utcára vinni, ám demokráciából előttem már megbukott. Üzenete ezért nem lehet hiteles, tettei - ha vannak -, csak marketing akciók, amik önmaga népszerűsítését szolgálják. Akár olyan hazugságokkal is, mint hogy a mentőszolgálat pénzt kért volna a biztosításért.

Hogy mi a Milla? Mert bár kétség kívül létezik, ha többeket is megkérdeznék, szerintük micsoda, valószínűleg eltérő válaszokat kapnék. Még inkább változatos válaszok lennének akkor, ha azokat kérdezném meg, akik jelen vannak a Facebook oldalon vagy kapcsolatban álltak valaha vele. Néha olvasom a médiában megjelent cikkeket róla és láthatóan csak annyit tudnak, amennyit egy szűk mag jónak tart elmondani magáról.

Mert bár a Milla tömegtüntetésekben jelenik meg a közvélemény előtt, de a háttérben mindig egy-két ember képviseli, akik "szóvivőnek" adják ki magukat. Csakhogy a Milla semmilyen szervezeti formát nem öltött egy éves létezése alatt, eredetileg sem indult másnak, mint ami a sok száz vagy ezer magyar facebookos csoport és oldal célja: egy felületen összehozni egy célért, egy ügyért az embereket. Facebook csoportnak szóvivője? Kétségtelenül igen érdekes dolog, de ezt tapasztaljuk.

Amikor tavaly ilyenkor az "Egymillióan a magyar sajtószabadságért" elnevezésű oldal feltűnt a Facebookon, számtalan tényező predesztinálta népszerűségét. A magyar politikában addig alig ismert, a médiára gyakorolt politikai nyomás, az ellenzéki vélemény ellehetetlenítésének kísérlete belföldi és nemzetközi botrányt okozott. A magyar Facebook eddigre rendkívül népszerű felületté vált, kb. két és félmillióan regisztráltak rajta. Az emberek elkezdték ügyek, témák, csoportok szervezésére használni és ez éppen egy olyan téma volt - a sajtószabadság ügye -, ami rengeteg facebookozó magyar érdeklődését váltotta ki. Keresték azt a csoportot, amelyhez csatlakozhatnak. Az oldal lájkolói gyorsan szaporodtak, amire felfigyelt a hazai sajtó is, és egy Index cikk után pár nap alatt harmincezren lettek kvázi tagjai az EMS-nek.

A példátlan siker tehát betudható az akkori hatalmas médiavisszhangnak a törvénnyel szemben, betudható az oldalról szóló híradásoknak is, amik a legfontosabb netes médiumokban jelentek meg és betudható az oldal címének is. Kétségtelen, az "egymillióan" hívószónak bizonyult, bár csak egyszer volt csoda, az azóta létesült, hasonló elnevezésú csoportok már nem tettek szert ilyen hírnévre. Mostanra a lájkok száma kilencvenezer felett jár és a növekedésben nagy szerepe van a megújult ellenzékiségnek is, ami mintegy Csipkerózsika-álmából felébredvén, lassan önmagára talál.

A facebookos oldal egy éve egy felbolydult méhkashoz hasonlított. Állandóan jöttek-mentek rajta a hírek és vélemények, a tagok aktívak voltak, tele ötletekkel és persze a kormányzattal szembeni haraggal. Meg akartuk védeni a sajtószabadságot, kerül amibe kerül. De fogalmunk sem volt arról, ki hozta létre az oldalt. Ő ugyanis nem jelentkezett. Létezett egy hirtelen népszerűvé vált hely az interneten, amelynek nem volt gazdája. Joggal gondolhattuk úgy, ez a mi teremtményünk, mi vagyunk a tulajdonosai, akik éltetjük, akik miatt egy időben a legjobb magyar facebookos oldal címet is elnyerte. Valami hasonló hangulat uralkodott el rajtunk, mint később az egyiptomi tüntetőkön: a nép spontán haragja és tenni akarása. Nem voltak irányítók, sem szóvivők, önmagunkat képviseltük. Ötleteink voltak, égtünk a vágytól, hogy tegyünk valamit. Akkor ez volt a Milla, bár még nem ez volt a neve.

Aztán megjelent Babarczy Eszter. Tévéműsorokban, rádióban elmondta, mit is gondolunk. Majd egyszer csak bejelentette, bár az oldal létrehozója már nem rendelkezik adminisztrátori joggal, ő ezt kérvényezi a Facebook központnál. Meg is kapta. A mi nevünkben persze. A titokzatos admin továbbra sem fedte fel kilétét, de megjelent egy felhívás, hogy tüntetni fogunk. Bár ez már messze volt a közösségi akarattól, egyszemélyes akciónak tűnt, boldogan támogattuk, utólag is jóváhagyva azt, amit mi is akartunk: fellépni a kormány politikája ellen. A tüntetéshez, majd az azt követőkhez Fölkel Róbert adta a nevét, bár ő nem az admin volt, mint később kiderült, az admin irányításával tette ezt a háttérben. Ezek után ő is eltűnt, megkeresésre sem reagált, így a szervezésben nem tudtunk részt venni. Most már nem csak teremtőnk, de szervezőink is ismeretlenek lettek. És ez így megy azóta is...

Mi a Milla? A Milla tehát először is egy olyan csoport, amely tüntetéseket szervez, ám igyekszik a háttérben maradni, belső folyamatait, tagjait titokban tartani.

Később, miután többször kerestem, egyszer csak visszaírt, hogy vár, ahol én is kifejethetem elképzeléseimet. A találkozó, akár egy konspiratív ülés, csak pár kivételezettnek volt ismert, sűrű dohányfüstben zajlott. Ezen egy nagyon határozott ember elnökölt, aki bemutatkozott: ő Juhász Péter, oldalunk alkotója. Megkért minket, tartsuk titokban kilétét. Ám a beharangozott "műsorral" ellentétben csupán annyi történt, Péter kiosztotta a feladatokat. Sajnos én nem értek a tüntetésszervezéshez, így érdemi feladat híján maradtam. Nem így képzeltem el egy facebookos csoportot. Úgy hittem az online felület a közvetlen demokráciához teremti meg a feltételeket. Azonban ez a konspiratív csoport se  közvetlen, se demokratikus nem volt. Saját véleményemet nem publikálhattam, végül passzívvá is váltam, habár névleg a belső kör tagja maradtam. A konspiráció folytatódott, a nyilvános csoport mellett elindult egy párhuzamos, mások számára láthatatlan és nem is propagált facebookos csoport, a szervezők csoportja. Amely később egyre inkább nem a facebookról "szerezte be" tagjait.

Már az elejétől kezdeményeztem szervezetté válásunkat. A szervezeti formát indokolta az a tény, hogy virtuális tagsággal rendelkeztünk, amely így valódi tagokká lett volna konvertálható, hogy törvényesen és átláthatóan működhettünk volna, hogy a külvilág számára megfogható lett volna tevékenységünk, a támogatások, adományok törvényesen, elszámolható módon lettek volna kezelhetőek. Ám ezt feltűnően elhárította a belső mag, míg végül úgy gondoltuk, hogy megszervezzük magunkat. Elvégre szabadok vagyunk, a Milla nem szervezet, és elkezdődött az "Egymillióan" civil szervezet előkészítése. Ezt mi, az oldal nyilvános tagjai kezdtük meg, a közvetlen demokráciát alkalmaztuk, kikértük a tagság véleményét, hogyan és miként, milyen célokért működjünk. A javaslatok összegyűjtése után egy előkészítő csoport alakult, ám ekkor közbelépett a konspiratív csoport, a "Szervezők". Pillanatok alatt átvették az irányítást felettünk, majd ellenkezéseim és a konspiratív szabályok be nem tartása miatt egyszerűen kizártak, destruktívnak bélyegeztek, majd az előkészítő csoportot gyakorlatilag felszámolták. Ekkor vágtam a fejükhöz elkeseredésemben azt a kifejezést, hogy "fideszizáció". Olyanok lettek, mint ellenségeik. A szervezői csoport felszámolta magát, hogy új, még titkosabb és szervezettebb legyen, új csoportjukba már nem vettek be, és kérésemre cinikus megvetés jött válaszként.

A "Szervezők", elsősorban Juhász Péter és köre, láthatóan nagyon nem szerették a pártokat és a politikai szervezeteket. Vagy ha tagjaink között volt már nem aktív politikus is, kifelé mindenképp a pártokkal szembenállónak tüntették fel magukat, a tüntetéseken még volt politikus sem léphetett fel. Ez az amúgy vállalható formációkkal szemben is így volt, például az LMP közeledéseit hol gúnykacaj, hol szitkozódás kísérte. Az MSZP-t élből elvetették, bár azt én sem kívántam, hogy velük kapcsolatba hozzanak minket.

Az irányítás egyértelműen Juhász Péteré volt és valószínűleg az övé is maradt. Ahogy mondta, számunkra "bérbe adta" a facebookos népszerűséget, mert ő ilyen jó. Meg amúgy is szüksége van emberekre céljai megvalósításához. De az ő szava volt mindig is a végső és az ő szavára ugrottak olyan szervezetek, mint pl. a TASZ. Ha valamit nem tudtunk eldönteni, megvártuk, ő mit dönt. A tüntetéseken ő volt, aki intézkedett, ha helyzet volt, egyszóval főnökként viselkedett. Később, ő szervezete újjá a Szervezőket is, ahogy ő mondta "a gyilkosos játék szerint". E játék alapján az abszolút lojális emberek lettek kiválogatva és kiszórva a kételkedők. A Milla ugyanis maga a paranoia.

Mi a Milla? A titkosság mellett tehát egy olyan, nem demokratikus, hanem autokratikus irányítás alatt lévő csoport, amely ellenséges a politikai szervezetekkel szemben. Ez nem csak az egyesületi forma elutasítását jelenti, általában mindenféle pártot és szervezetet elutasítanak, ami "nem civil". Nem szeretik, ha ellentmondanak nekik.

Amikor a helyzet úgymond már nem volt teljesen baráti köztem és a Szervezők között, rengeteg támadást kaptam mind nyilvánosan, mint privát. Fenyegettek is, de gyakoribb volt a közösségellenességgel, destruktivitással és passzivitással való megbélyegzés, nem egyszer vádoltak meg olyan dolgokkal, amiket nem tettem és nem is gondoltam. Sok, jó ismerősnek hitt ember ellenem fordult és néha szinte sistergett a gyűlölet. Egyesek árulónak mondtak, mások szerint én vertem szét a civil csoportot, tudatosan és szándékosan és jó, hogy kizártak. Volt akit, miután nem tudva róla, hogy ő már Szervező, meghívtam, hogy segítsen egy új civil szervezet létrehozásában. Ő, miután elérhetővé váltak számára belső monológjaink, azokat elküldte a Szervezőknek, amazok pedig kirakták ezeket a titkos csatornákra. Ezekben a szövegekben persze nem beszéltünk hízelgően Juhász Péterről és csoportjáról. A lényeg, hogy a konspiratív csoportnak kettős ügynöke is akadt. Azóta kizárólag csak nyilvánosan bírálok.

De kedves olvasóm, tudnod kell, nem csak a Szervezők léteznek, hanem ahogy említettem, a facebookos csoport önálló életre kelt. Nagy és aktív közösség volt, amely egyedül önmagára hagyatkozott, kifejlesztette a közvetlen demokrácia metódusait és ha hagyják, sikeres és hiteles politikai szereplőket nevel ki magából. Sajnos az oldal mára szinte kiüresedett, az aktív tagok száma tucatnyira zsugorodott, ami a 90 ezres tagsághoz viszonyítva, elég siralmas. Ennek több oka is van, például az, hogy hiába kértük az admint, nem nyitotta meg a külvilág felé a beszélgető oldalt, csak azt, amelyiken a "hivatalos" üzenetek mennek. Így hatékonyan manipulálhatja a nem aktív tagságot, amely nem feltétlen keresi meg, hol vannak beszélgetéseink. Tehát kívülről nem egy élő, pezsgő közösségnek tűnik. A másik ok lehet a "kihalásra", hogy a Szervezők szinte minden interakciót, minden kommunikációt megszakítottak a tagsággal a tüntetések reklámozásán és az adakozásra való felszólításon kívül. Ez rengeteg embert frusztrált és végül kilátástalannak ítélték a helyzetet. Harmadik ok az az, hogy a Szervezők megpróbáltak olyan dolgokban is felhasználni minket, amik enyhén szólva is megosztották a tagságot. Voltak időszakok, amikor tömegével jelentkeztek ki az oldalról, főleg az aktívak. De akik maradtunk, mi úgy gondoljuk, a kezdetektől fogva, hogy a Milla mi magunk vagyunk. Tegyenek bármit, gondolatainkat, hitünket nem vehetik el. Bár a lelkesedés már nem jellemző, de nem szeretnénk passzívvá válni. Tenni akarunk valamit az országért, önmagunkért. És ezért megpróbáljuk tartani egymással, a maradékkal a kapcsolatot.

Mi a Milla? A Milla tehát egy facebookos csoport, élő közösség, amelyik ugyan nem képes tüntetéseket szervezni, mert nincs az adminisztrátori jog birtokában, így nem is éri el a teljes tagságot, de továbbra is hisz a közvetlen demokráciában, az online közösség valóságában és a nyilvánosság erejében. És csak a nyilvánosságban és átláthatóságban. Mi nem jelenünk meg a sajtóban, nem szólnak rólunk a tüntetéseken, nem számolnak velünk a Szervezők, de létezünk. És már egy éve együtt vagyunk, nem vesztettük el önmagunkba vetett hitünket.

Sokan hihetik azt a híradásokból, a Milla egy civil szervezet. Nem az, sosem volt az és nem is akar az lenni. Legalábbis az nem, amelyik a médiumokban szerepel. Mert ezt imádja: a szereplést. Nem látható, mi a célja igazából, nem akar párt lenni, nem akar egyáltalán semmi lenni. Szerepelni akar és ehhez van neki már kilencvenezer lelkes támogatója, akiknek időről időre kvázi koncertjellegű tüntetéseket szervez, hatalmas színpaddal, ledfallal, énekesekkel és sztárokkal. Klipeket készít, cikkeket ír, egyszóval egyfajta Tüntetésszervező és Lebonyolító Rt.-nek mondható. Minden akarata a tüntetések köré koncentrálódik, ahogy az egyik Szervező mondta, megszerették ezt csinálni és csak ezt. Néha ugyan megjelenik egyik-másik Szervező, de a legtöbben és idejük nagy részében ők láthatlanok. Nevünkben szólnak és elvárják, hogy jelen legyünk legújabb műsorukon. Leírják véleményüket néha, amivel egyet kell érteni. Vitázni nem szoktak velünk, nem is ez érdekli őket, csak a tüntetés maga. A tüntetés, a megjelent emberek száma, a tömeg az a mennyei cél, amiért dolgoznak, amit túl kell szárnyalni. Talán új elitté akarnak válni, idővel megszerezni a hatalmat. Remélem, ez nem következik be.

Ezen a blogon elsősorban azt igyekszem megfejteni, mi a Milla, ez a tavaly ősz, az elhíresült médiatörvény megalkotása óta számomra nagyon fontos dolog. Mára ismert szerveződéssé vált, ám ahogy a blog leírása is mutatja, valami nincs rendben vele, és ezt a problémát is megpróbálom körüljárni és javaslatokkal szolgálni. Nem a támadás a célom, sokkal inkább a megértés és a megértetés.