Hogy mi a Milla? Mert bár kétség kívül létezik, ha többeket is megkérdeznék, szerintük micsoda, valószínűleg eltérő válaszokat kapnék. Még inkább változatos válaszok lennének akkor, ha azokat kérdezném meg, akik jelen vannak a Facebook oldalon vagy kapcsolatban álltak valaha vele. Néha olvasom a médiában megjelent cikkeket róla és láthatóan csak annyit tudnak, amennyit egy szűk mag jónak tart elmondani magáról.

Mert bár a Milla tömegtüntetésekben jelenik meg a közvélemény előtt, de a háttérben mindig egy-két ember képviseli, akik "szóvivőnek" adják ki magukat. Csakhogy a Milla semmilyen szervezeti formát nem öltött egy éves létezése alatt, eredetileg sem indult másnak, mint ami a sok száz vagy ezer magyar facebookos csoport és oldal célja: egy felületen összehozni egy célért, egy ügyért az embereket. Facebook csoportnak szóvivője? Kétségtelenül igen érdekes dolog, de ezt tapasztaljuk.

Amikor tavaly ilyenkor az "Egymillióan a magyar sajtószabadságért" elnevezésű oldal feltűnt a Facebookon, számtalan tényező predesztinálta népszerűségét. A magyar politikában addig alig ismert, a médiára gyakorolt politikai nyomás, az ellenzéki vélemény ellehetetlenítésének kísérlete belföldi és nemzetközi botrányt okozott. A magyar Facebook eddigre rendkívül népszerű felületté vált, kb. két és félmillióan regisztráltak rajta. Az emberek elkezdték ügyek, témák, csoportok szervezésére használni és ez éppen egy olyan téma volt - a sajtószabadság ügye -, ami rengeteg facebookozó magyar érdeklődését váltotta ki. Keresték azt a csoportot, amelyhez csatlakozhatnak. Az oldal lájkolói gyorsan szaporodtak, amire felfigyelt a hazai sajtó is, és egy Index cikk után pár nap alatt harmincezren lettek kvázi tagjai az EMS-nek.

A példátlan siker tehát betudható az akkori hatalmas médiavisszhangnak a törvénnyel szemben, betudható az oldalról szóló híradásoknak is, amik a legfontosabb netes médiumokban jelentek meg és betudható az oldal címének is. Kétségtelen, az "egymillióan" hívószónak bizonyult, bár csak egyszer volt csoda, az azóta létesült, hasonló elnevezésú csoportok már nem tettek szert ilyen hírnévre. Mostanra a lájkok száma kilencvenezer felett jár és a növekedésben nagy szerepe van a megújult ellenzékiségnek is, ami mintegy Csipkerózsika-álmából felébredvén, lassan önmagára talál.

A facebookos oldal egy éve egy felbolydult méhkashoz hasonlított. Állandóan jöttek-mentek rajta a hírek és vélemények, a tagok aktívak voltak, tele ötletekkel és persze a kormányzattal szembeni haraggal. Meg akartuk védeni a sajtószabadságot, kerül amibe kerül. De fogalmunk sem volt arról, ki hozta létre az oldalt. Ő ugyanis nem jelentkezett. Létezett egy hirtelen népszerűvé vált hely az interneten, amelynek nem volt gazdája. Joggal gondolhattuk úgy, ez a mi teremtményünk, mi vagyunk a tulajdonosai, akik éltetjük, akik miatt egy időben a legjobb magyar facebookos oldal címet is elnyerte. Valami hasonló hangulat uralkodott el rajtunk, mint később az egyiptomi tüntetőkön: a nép spontán haragja és tenni akarása. Nem voltak irányítók, sem szóvivők, önmagunkat képviseltük. Ötleteink voltak, égtünk a vágytól, hogy tegyünk valamit. Akkor ez volt a Milla, bár még nem ez volt a neve.

Aztán megjelent Babarczy Eszter. Tévéműsorokban, rádióban elmondta, mit is gondolunk. Majd egyszer csak bejelentette, bár az oldal létrehozója már nem rendelkezik adminisztrátori joggal, ő ezt kérvényezi a Facebook központnál. Meg is kapta. A mi nevünkben persze. A titokzatos admin továbbra sem fedte fel kilétét, de megjelent egy felhívás, hogy tüntetni fogunk. Bár ez már messze volt a közösségi akarattól, egyszemélyes akciónak tűnt, boldogan támogattuk, utólag is jóváhagyva azt, amit mi is akartunk: fellépni a kormány politikája ellen. A tüntetéshez, majd az azt követőkhez Fölkel Róbert adta a nevét, bár ő nem az admin volt, mint később kiderült, az admin irányításával tette ezt a háttérben. Ezek után ő is eltűnt, megkeresésre sem reagált, így a szervezésben nem tudtunk részt venni. Most már nem csak teremtőnk, de szervezőink is ismeretlenek lettek. És ez így megy azóta is...

Mi a Milla? A Milla tehát először is egy olyan csoport, amely tüntetéseket szervez, ám igyekszik a háttérben maradni, belső folyamatait, tagjait titokban tartani.

Később, miután többször kerestem, egyszer csak visszaírt, hogy vár, ahol én is kifejethetem elképzeléseimet. A találkozó, akár egy konspiratív ülés, csak pár kivételezettnek volt ismert, sűrű dohányfüstben zajlott. Ezen egy nagyon határozott ember elnökölt, aki bemutatkozott: ő Juhász Péter, oldalunk alkotója. Megkért minket, tartsuk titokban kilétét. Ám a beharangozott "műsorral" ellentétben csupán annyi történt, Péter kiosztotta a feladatokat. Sajnos én nem értek a tüntetésszervezéshez, így érdemi feladat híján maradtam. Nem így képzeltem el egy facebookos csoportot. Úgy hittem az online felület a közvetlen demokráciához teremti meg a feltételeket. Azonban ez a konspiratív csoport se  közvetlen, se demokratikus nem volt. Saját véleményemet nem publikálhattam, végül passzívvá is váltam, habár névleg a belső kör tagja maradtam. A konspiráció folytatódott, a nyilvános csoport mellett elindult egy párhuzamos, mások számára láthatatlan és nem is propagált facebookos csoport, a szervezők csoportja. Amely később egyre inkább nem a facebookról "szerezte be" tagjait.

Már az elejétől kezdeményeztem szervezetté válásunkat. A szervezeti formát indokolta az a tény, hogy virtuális tagsággal rendelkeztünk, amely így valódi tagokká lett volna konvertálható, hogy törvényesen és átláthatóan működhettünk volna, hogy a külvilág számára megfogható lett volna tevékenységünk, a támogatások, adományok törvényesen, elszámolható módon lettek volna kezelhetőek. Ám ezt feltűnően elhárította a belső mag, míg végül úgy gondoltuk, hogy megszervezzük magunkat. Elvégre szabadok vagyunk, a Milla nem szervezet, és elkezdődött az "Egymillióan" civil szervezet előkészítése. Ezt mi, az oldal nyilvános tagjai kezdtük meg, a közvetlen demokráciát alkalmaztuk, kikértük a tagság véleményét, hogyan és miként, milyen célokért működjünk. A javaslatok összegyűjtése után egy előkészítő csoport alakult, ám ekkor közbelépett a konspiratív csoport, a "Szervezők". Pillanatok alatt átvették az irányítást felettünk, majd ellenkezéseim és a konspiratív szabályok be nem tartása miatt egyszerűen kizártak, destruktívnak bélyegeztek, majd az előkészítő csoportot gyakorlatilag felszámolták. Ekkor vágtam a fejükhöz elkeseredésemben azt a kifejezést, hogy "fideszizáció". Olyanok lettek, mint ellenségeik. A szervezői csoport felszámolta magát, hogy új, még titkosabb és szervezettebb legyen, új csoportjukba már nem vettek be, és kérésemre cinikus megvetés jött válaszként.

A "Szervezők", elsősorban Juhász Péter és köre, láthatóan nagyon nem szerették a pártokat és a politikai szervezeteket. Vagy ha tagjaink között volt már nem aktív politikus is, kifelé mindenképp a pártokkal szembenállónak tüntették fel magukat, a tüntetéseken még volt politikus sem léphetett fel. Ez az amúgy vállalható formációkkal szemben is így volt, például az LMP közeledéseit hol gúnykacaj, hol szitkozódás kísérte. Az MSZP-t élből elvetették, bár azt én sem kívántam, hogy velük kapcsolatba hozzanak minket.

Az irányítás egyértelműen Juhász Péteré volt és valószínűleg az övé is maradt. Ahogy mondta, számunkra "bérbe adta" a facebookos népszerűséget, mert ő ilyen jó. Meg amúgy is szüksége van emberekre céljai megvalósításához. De az ő szava volt mindig is a végső és az ő szavára ugrottak olyan szervezetek, mint pl. a TASZ. Ha valamit nem tudtunk eldönteni, megvártuk, ő mit dönt. A tüntetéseken ő volt, aki intézkedett, ha helyzet volt, egyszóval főnökként viselkedett. Később, ő szervezete újjá a Szervezőket is, ahogy ő mondta "a gyilkosos játék szerint". E játék alapján az abszolút lojális emberek lettek kiválogatva és kiszórva a kételkedők. A Milla ugyanis maga a paranoia.

Mi a Milla? A titkosság mellett tehát egy olyan, nem demokratikus, hanem autokratikus irányítás alatt lévő csoport, amely ellenséges a politikai szervezetekkel szemben. Ez nem csak az egyesületi forma elutasítását jelenti, általában mindenféle pártot és szervezetet elutasítanak, ami "nem civil". Nem szeretik, ha ellentmondanak nekik.

Amikor a helyzet úgymond már nem volt teljesen baráti köztem és a Szervezők között, rengeteg támadást kaptam mind nyilvánosan, mint privát. Fenyegettek is, de gyakoribb volt a közösségellenességgel, destruktivitással és passzivitással való megbélyegzés, nem egyszer vádoltak meg olyan dolgokkal, amiket nem tettem és nem is gondoltam. Sok, jó ismerősnek hitt ember ellenem fordult és néha szinte sistergett a gyűlölet. Egyesek árulónak mondtak, mások szerint én vertem szét a civil csoportot, tudatosan és szándékosan és jó, hogy kizártak. Volt akit, miután nem tudva róla, hogy ő már Szervező, meghívtam, hogy segítsen egy új civil szervezet létrehozásában. Ő, miután elérhetővé váltak számára belső monológjaink, azokat elküldte a Szervezőknek, amazok pedig kirakták ezeket a titkos csatornákra. Ezekben a szövegekben persze nem beszéltünk hízelgően Juhász Péterről és csoportjáról. A lényeg, hogy a konspiratív csoportnak kettős ügynöke is akadt. Azóta kizárólag csak nyilvánosan bírálok.

De kedves olvasóm, tudnod kell, nem csak a Szervezők léteznek, hanem ahogy említettem, a facebookos csoport önálló életre kelt. Nagy és aktív közösség volt, amely egyedül önmagára hagyatkozott, kifejlesztette a közvetlen demokrácia metódusait és ha hagyják, sikeres és hiteles politikai szereplőket nevel ki magából. Sajnos az oldal mára szinte kiüresedett, az aktív tagok száma tucatnyira zsugorodott, ami a 90 ezres tagsághoz viszonyítva, elég siralmas. Ennek több oka is van, például az, hogy hiába kértük az admint, nem nyitotta meg a külvilág felé a beszélgető oldalt, csak azt, amelyiken a "hivatalos" üzenetek mennek. Így hatékonyan manipulálhatja a nem aktív tagságot, amely nem feltétlen keresi meg, hol vannak beszélgetéseink. Tehát kívülről nem egy élő, pezsgő közösségnek tűnik. A másik ok lehet a "kihalásra", hogy a Szervezők szinte minden interakciót, minden kommunikációt megszakítottak a tagsággal a tüntetések reklámozásán és az adakozásra való felszólításon kívül. Ez rengeteg embert frusztrált és végül kilátástalannak ítélték a helyzetet. Harmadik ok az az, hogy a Szervezők megpróbáltak olyan dolgokban is felhasználni minket, amik enyhén szólva is megosztották a tagságot. Voltak időszakok, amikor tömegével jelentkeztek ki az oldalról, főleg az aktívak. De akik maradtunk, mi úgy gondoljuk, a kezdetektől fogva, hogy a Milla mi magunk vagyunk. Tegyenek bármit, gondolatainkat, hitünket nem vehetik el. Bár a lelkesedés már nem jellemző, de nem szeretnénk passzívvá válni. Tenni akarunk valamit az országért, önmagunkért. És ezért megpróbáljuk tartani egymással, a maradékkal a kapcsolatot.

Mi a Milla? A Milla tehát egy facebookos csoport, élő közösség, amelyik ugyan nem képes tüntetéseket szervezni, mert nincs az adminisztrátori jog birtokában, így nem is éri el a teljes tagságot, de továbbra is hisz a közvetlen demokráciában, az online közösség valóságában és a nyilvánosság erejében. És csak a nyilvánosságban és átláthatóságban. Mi nem jelenünk meg a sajtóban, nem szólnak rólunk a tüntetéseken, nem számolnak velünk a Szervezők, de létezünk. És már egy éve együtt vagyunk, nem vesztettük el önmagunkba vetett hitünket.

Sokan hihetik azt a híradásokból, a Milla egy civil szervezet. Nem az, sosem volt az és nem is akar az lenni. Legalábbis az nem, amelyik a médiumokban szerepel. Mert ezt imádja: a szereplést. Nem látható, mi a célja igazából, nem akar párt lenni, nem akar egyáltalán semmi lenni. Szerepelni akar és ehhez van neki már kilencvenezer lelkes támogatója, akiknek időről időre kvázi koncertjellegű tüntetéseket szervez, hatalmas színpaddal, ledfallal, énekesekkel és sztárokkal. Klipeket készít, cikkeket ír, egyszóval egyfajta Tüntetésszervező és Lebonyolító Rt.-nek mondható. Minden akarata a tüntetések köré koncentrálódik, ahogy az egyik Szervező mondta, megszerették ezt csinálni és csak ezt. Néha ugyan megjelenik egyik-másik Szervező, de a legtöbben és idejük nagy részében ők láthatlanok. Nevünkben szólnak és elvárják, hogy jelen legyünk legújabb műsorukon. Leírják véleményüket néha, amivel egyet kell érteni. Vitázni nem szoktak velünk, nem is ez érdekli őket, csak a tüntetés maga. A tüntetés, a megjelent emberek száma, a tömeg az a mennyei cél, amiért dolgoznak, amit túl kell szárnyalni. Talán új elitté akarnak válni, idővel megszerezni a hatalmat. Remélem, ez nem következik be.