2012.03.20.
13:42

Írta: Molnár Norbert

Bye-bye Milla

"Hisz látom, hogy mindenki boldogan integet,
Én sírok egyedül, ég veled, ég veled"
(Pa-Dö-Dö)

 

A tömegmozgalmak vezetői könnyen kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy tevékenységüket a tömeg által támogatva gondolják helyesnek. A Milla kommunikációja is ezt sugallja, hisz miközben egyetlen egy igazolható taggal sem rendelkeznek, a tüntetéseken megjelenő több tízezer ember miatt elhiszik, amit csinálnak az nem csak hogy jól van, de igen népszerű dolog is. Ellenségek pedig mindig vannak, oszt jónapot. Csak a szépre emlékezem. A tömeg sikert is jelent, a siker pedig könnyen elvakít. A Milla tevékenysége a létrejöttétől kezdve a tömegre épített. A facebookos csoport órák alatt nőtt sok százra, ezerre, pár hét alatt több tízezerre. Nem a mondanivalója okán, egyszerűen a politikai helyzet miatt, a sajtószabadság iránti olthatatlan vágyból fakadt az emberek helyeslése, ahogy nyilván más csoportokat is kedveltek a témában, de a Milla (akkor még csak EMS) oldala a megjelenő "netes celebeknek" köszönhetően igen gyorsan nőtt.

A Milla ma is hasonló technikát alkalmaz, a média és ismert emberek segítségével tartja fenn népszerűségét. A mondanivaló már kibővült, igaz szegényes, de a lényeg nem ez. A lényeges a Millával kapcsolatban az, hogy számomra éppolyan indifferensé vált politikailag, mint mondjuk a Fidesz, csak a hatásaival foglalkozom, a csoport idegen és barátságtalan. Lélekben szakítottam vele. Nem mondom, hogy könnyen ment, a kezdetektől aktívan jelen vagyok az oldalon és egy időben a szervezéssel is megpróbálkoztam. Van, hogy hiszünk valamiben, de rá kell jönnünk, hogy hitünk tárgyi tévedésen alapult. Én azt hittem, a Milla egy spontán szerveződő civil csoport, amelyben sokféle ember gyűlik össze, hogy tenni akarásával megmozgassa a bénult ellenzéki térfelet. Juhász Péter "ezt szabotázsnak fogom venni" felkiáltása egy gyöngécske önálló próbálkozásomra hamar ráébresztett arra (ha el is felejtettem volna, hogy a megbeszélésen, mint az ő tulajdonáról beszélt a csoportól), hogy itt vagy azt teszem, amit mondanak vagy ellenséggé válok. Az utóbbit választottam, igaz nem önszántamból.

Próbáltam a kritikáimmal segíteni, ha ez mégoly naív elképzelés is, de kizárásom után sem duzzogva hagytam el a csoportot, hanem az önálló véleményalkotásra koncentráltam. A csoport nyilvános része azonban rohamosan fogyott, a Milla támogatónak 99%-a passzívvá vált. Ez nem véletlen, nem csak a virtualitásnak köszönhető, nagyon jól látszott, hogy amikor a média nem foglalkozott a csoporttal, a tagság nem nőtt, hanem egyenesen csökkent. Egy titkolózó, belterjes csoportnak nincs nagy vonzereje. A nyilvános vitázók egy idő után megismerték a másik gondolatait, sok újat már nem adhattunk egymásnak. Tenni kellett volna valamit, de ezt a belső mag rendre megakadályozta és csak az általa szigorúan vezényelt eseményeken való részvételben látta az ellenzéki tevékenység egyetlen lehetőségét.

Véleményünk süket fülekre talált, a szervezőkről lepattan a kritika. Önmagukba vetett hitükön, kiválasztottság-tudatukon kívül nem látszik semmi más erő, ami dolgozna bennük. Hogy mennyire nincsenek tudatában saját maguknak, jól mutatja Juhász kijelentése, miszerint a Szolidaritás gyámoltalan megkeresését azzal utasították el, hogy a Szolidaritásban nem látják a demokráciát. Gondoljunk bele, a Millában látott már valaki bármilyen demokratikus megnyilvánulást? A Milla bázisdemokratikus csoportként hirdeti magát, de ez nem igazabb, mint bármely titkos társaságra, amelybe jelentkezni sem lehet. Sem szervezet, sem tagság, semmi sincs, csak a nagyhangú és mesterien használt sajtónyilatkozatok. A Milla erőssége a média használata. Amikor ezt elfelejtette, majdnem elhalt. Most már tudja, mit kell tennie, a köztudatban kell tartania önmagát. Mára folyamatosan véleményt nyilvánít, fontoskodik és első számú szereplőnek adja ki magát, aki ha akar, akár egy rappert is köztársasági elnökké tehet. "Ha akarom, Dopemanból lesz az elnök". És lám. Akár, ha Orbánt hallanánk.

Számomra megdöbbentő, hogy a média miként asszisztál ehhez. A Millának semmi sem kötelező, amit a politikai élet többi szereplőjétől megkövetel. A Milla pénzügyei tabuk, olyannyira, hogy egy NAV-vizsgálattól, ami nyilvánvaló hiányosságokra mutat rá, a szervezők bevallása szerint is, hangos a sajtó, politikai boszorkányüldözést emlegetve. A Milla gyűjthet magánszámlákra, adhat ki pénzügyi kimutatást úgy, hogy pár számot beír egy blogba. A Milla kaphat külföldi támogatást úgy, hogy senki nem számoltatja el őket ezért. A Milla vezetői szintén tabuk, senki sem kérdi, kik ők, mit akarnak valójában. Nem elemzik őket, nincsenek támadások, még akkor sem, ha éppen elfelejtenek adót fizetni. A Milla besározhatja még a mentősöket is anélkül, hogy bárki egy rossz szót szólna rá. Fuck you, Mentőszolgálat, a Milla azt mondta, nem adtad neki oda a homokozólapátod. Melyik politikus ne kívánna magának ilyen légkört? 

Énnekem totálisan elegem van ebből a helyzetből. Nem tudom leírni azt a csömört és kiábrándultságot, amit át kellett élnem az elmúlt másfél év alatt, de főleg az elmúlt egy évben, amióta ezt az ámokfutást látom. Ez oda fog vezetni, hogy az emberek a civilségből is kiábrándulnak, nem csak a hivatásos politikusokból. A Szolidaritás már beindította a dominót és csak idő kérdése, hogy a Milla körül is kitörjön a botrány. Ugyan erősen védi magát, a fideszes "egy a tábor, egy a zászló" technikát alkalmazza, de örökké nem állhatnak azok a falak, amiket felhúzott maga köré. Vagy legalábbis lesz, aki mögéjük kukucskál. Én csak a megint megerőszakolt magyar társadalmat sajnálom, aki utolsó hitét "fektette be" a Millába és a civil szervezetekbe. Nyilván, nem kevesen vannak, akik nem fognak foglalkozni a problémákkal, mert nem akarják hitüket elveszteni, ezért a Milla szekere még akár sokáig is futhat. Látni fogunk újabb és újabb programokat, megmutatja, milyen az "igazi" demokrácia, programot dolgoz ki a pártoknak, egyszóval fontoskodni fog, egyre erőteljesebben a választásokig. Mert a Milla egy kampányt folytat. Egy piszkos kampányt, amiben a demokrácia csak egy álca. Mára bebizonyosodott, hogy sem elszámolni, sem demokratizálódni nem kívánnak. Ettől én elhatárolom magam. A Milla számomra csak annyira ellenzéki, mint a Jobbik.

5 komment · 1 trackback

Címkék: kampány demokrácia csömör milla tagság

A bejegyzés trackback címe:

https://1millioan.blog.hu/api/trackback/id/tr824328154

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A demokrácia alkonya 2012.03.23. 08:49:45

Kedves Naplóm!Második bejegyzésemben törlesztenem kell egy tartozást: leírom az elmúlt évek történetét. Arról, hogyan ért véget Magyarországon a demokratikus Köztársaság és vette át a hatalmat Orbán diktatúrája.1990-ben kezdődött. Véget ért egy álom, m...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ipanema 2012.10.10. 15:54:33

Az utolsó mondattól eltekintve, egyetértek. Teljesen egyetértek! Hozzátenném, még hogy a Milla a tagadásra épít . nem tetszik, nem tetszik a rendszer.
de nem látható =( mert lehet hogy nincs is ilyen) hogy mit akarnak csinálni.
Annyit tudunk Juhász Pétertől, hogy megrendelést akarnak adni a politikának. Szép és jó gondolat.
No, de milyent?
Legyen életpálya modell ( miből) Legyen vagy ne legyen egykulcsos adó, mi legyen a jelenlegi establishmenttel.( a Keller, Papcsák Budai belsőhármas nagyon nem gólképes) Mi egyen a beültetett légióval, mi a korábbi légióval, mi legyen a feltőkésitett Fidesz nagytőkésekkel akik kés a hátban bárkinek bármikor. Mi legyen a gazdasággal, amiből élünk. Honnan hová mivel, kivel.
Csak a duma csak a duma.
Jó cikk Tetszik nekem

no atom 2012.10.10. 16:17:47

fantasztikus volt a "Nem tetszik a rendszer" szlogen, dal, üzenet.
DE!
Ezen sikeren felbuzdúlva elhitték, hogy Ők egy morális magaslatra kerültek, innen mindenkit leszóltak, kioktattak, olyanok lettek, mint az SZDSZ volt a végnapjaiban.
Kár értük.
Már az alternatív köztársasági elnök választás is pótcselekvés volt, annak minden cikijével és abszurditásával. hánytam tőle.
DE!
De az teljes morális megsemmisülés, hogy az egyik nap Juhász Péter elvtárs Milla vezetőként ostorozza a politikusokat, a pártokat, majd másnap elmegy az MSZP-hez kuncsorogni!!! Hogy is van ez?
Bort iszok és vizet prédikálok.
Nem tetszik a MILLA!

czjanos 2012.10.11. 06:32:40

A Millát nem ismerem belülről, ezért nem is minősítem. Viszont nem tartom véletlennek, hogy Orbán pont a Milla aktivizálódásakor szellőzteti meg az "elnöki rendszer" szükségességét, úgy általában az európai demokráciák helyett, de nyilván csak annak a magyarországi bevezetésére gondol. Ha emlékszünk a nyári kijelentésére (Adja a Jóisten, hogy ne kelljen a demokráciát felváltani....), arra a következtetésre jutok, hogy nem adta a Jóisten, ezért fel kell váltani. Erőt kell mutatni a félázsiai származékoknak, mert csak abból értenek. Magyarul: jól pofán kell vágni minden félázsiai származékot, hogy befogja azt. Ezzel a folyamattal szemben minden lehetséges-, demokratikus eszközt be kell vetni, hogy meg lehessen állítani. Ha ehhez az kell, hogy a Milla politikai egyesületté (majd a választás előtt párttá) alakuljon, akkor legyen úgy. Bajnai Gordonról is egy mondatot: úgy tűnik, hogy előbb a társadalmat (a civil szférát) akarja megszólítani, a kiábrándultakat, a passzívakat, nem pedig a szervezett pártokat. Azok úgyis vagy belátják, hol a helyük és felzárkóznak vagy nem látják be és akkor magányos farkasként fognak elvérezni a választáskor. Ha lesz egyáltalán még választás.

Ohhollender 2012.10.11. 14:58:26

Lám, lám, lám. Milyen szomorúan tanulságos, ugye, megint, hogy a tömegóceán magas hullámtaraján eszét veszti a lovas. Egy nagy hullámvetéssel benyeli a víz majd, és tovadübörög. Egyelőre apály van.

Klarita 2012.10.11. 15:15:30

Fotelforradalmárok gyülekezete...Másod-harmadvonalbeli vezetőkkel, akik egy kicsit közelebb szeretnének férkőzni a nagy állami kondérhoz...Én is tag voltam, de kiléptem, mert elég hamar kilógott a lóláb...